Negyedik alkalommal rendeztük meg a „Nagy Körűi
Befőzés” napját.
De mi is az a „Nagy Befőzés”?
Nagykörűben, a Tisza-parti településen néhány éve intenzív útkeresés folyik, amelynek célja a válaszok megtalálása azokra a kérdésekre, amelyek ma minden vidéki közösséget feszítenek: elöregedés, fiatalok elvándorlása, munkahelyteremtés…stb.
Egy biztos választ már sikerült találni: a helyi
termék, avagy a helyi gazdaság feltámasztása,
mint a megmaradás egyik biztos
záloga.
Ma egy magyar faluban is ahelyett, hogy
előállítanák és értékesítenék, a távolról érkezett élelmiszereket fogyasztják,
így ahelyett, hogy ezek az élelmiszerek a helyi életlehetőségeket bővítenék,
napi kiadást jelentenek.
De él még a tudás, amivel közmondásszerűen
kitűnő zöldségeinkből, gyümölcseinkből, gabonánkból, jószágainkból
utánozhatatlan étel, ital születik. A nagykörűi főtéren ez a tudás elevenedik
fel.
Befőttek, lekvárok, gyümölcslevek, savanyúságok,
ételízesítők, füstölt áruk, sajtok, mustok, édességek, pálinkák, helyi kézműves
termékek kínálják magukat, miközben megtudhatjuk, hogyan is készülnek ezek.
Célunk kettős, a helyiek megérezzék, hogy
mindaz, ami megterem környezetünkben és az a tudás, amivel ehhez ők
hozzányúlnak olyan érték, amelyre igenis van kereslet, hogy ez az élmény tovább
inspirálja őket a termelés felé. Mindez egyben feledhetetlen turisztikai
élményt jelentsen az idelátogatóknak.
Étel, ital élőzene, egész nap táncház,
gyerekeknek őszi játszóház, helyitermék tombola, tenyészkakas vásár és sok
minden más, ami ősszel a falusi kiskonyhákban történni szokott várta hétvégén a
vendégeket Nagykörűben.
- Barát József -
Szentimrey Réka - KATBÓ |
Az Úr 2012-ik esztendejében, annak
is az október havának hatodik napján rendezték meg immár negyedik alkalommal
Nagykörűben a Nagy Befőzést.
A
nap a helyi termelők helyi terményekből előállított helyi termékeiről szólt
leginkább. Minden, ami a falusi konyha asztalára kerülhet, az megjelent a falu
főterén is, bemutatva, hogyan s miként sütik-főzik, szárítják és füstölik,
savanyítják és még ki tudja, milyen házi praktikákat bevetve készítik el a
télire eltett ételeket.
A nap reggel kilenckor a hivatalos
megnyitóval és a terményáldással kezdődött, majd egy perces néma csenddel
emlékeztek meg a tizenhárom aradi vértanúról a jelenlévők. Mindenki a szabadságharc
kivégzett hőseinek az emlékére is ajánlotta a termékeit. A Befőzés több,
egymáshoz közel eső helyszínen folyt, így a kilátogató vendégek és
kíváncsiskodók igen rövid idő alatt érhették el a finomságokat. No de lássuk,
miről is szólt a Nagy Befőzés!
A "hagyományosnak"
mondható gyümölcsbefőttek mellett egészen komoly különlegességek is szerepeltek
a palettán. Csak a lekvárokból volt jó néhány fajta gyümölcsből és módon
elkészített, bár talán a legszokatlanabbnak tűnő szilvalekváros, egész borssal
fűszerezett házi szalámi emelkedett ki a kínálatból. Természetesen az édenkert
gyümölcseit nem csak befőzték, hanem ki is, amit legjobban Bulyáki József
szeszfőző standján lehetett nyelvközelből megtapasztalni, ami már önmagában
garantálta a továbbiakban a remek hangulatot. Ahogy az ember haladt körbe a
község főterén, lépten-nyomon valami különlegességbe botlott. Bodor Imre
kínálta a saját készítésű sertés és szürkemarha szalámiját, a füstölt halait,
no meg a pokróc alól csak előkerült egy kis hazai főzet is, hogy ne lankadjon a
jókedv. Aki nem akart gyorsan a lovak közé csapni, az Barát Józsi bácsinál
megkóstolhatta, hogy miből lesz a cserebogár, azaz belekortyolhatott az idei Othello
mustba. Akik meghűléssel küzdöttek, vagy csak energiára és a betegség
megelőzésre vágytak, több méhész mézei közül válogathattak, illetve a fehér
boszorkányok gyógynövénytinktúrái és szépségápolási szerei közt böngészhettek,
hogy az ellenkező nem ellenállását letörjék, vagy egyszerűen csak az amúgy is
tündöklő szépségüket tovább fokozzák. A falu kemencéjében Majzik Móni különféle
finomabbnál finomabb tésztákat sütött, de egyéb készételekben sem szenvedtünk
hiányt, mert G. Nagy István házi lecsója is várta a hagyományos ízekre
vágyókat, aki pedig csupán csipegetni vagy nassolni szeretett volna, sokféle
házi készítésű süteményt és házi fagylaltot kóstolhatott meg.
A Látogató Központ sarkán egy éles bal kanyart követően máris a főzőverseny résztvevőinek bográcsai közt találtuk magunkat, ahol az edényekből mindenféle csupa jó illat szállt föl és telítette meg a gyönyörű őszi napsütéstől fűtött levegőt.
Készült a lecsó |
A Látogató Központ sarkán egy éles bal kanyart követően máris a főzőverseny résztvevőinek bográcsai közt találtuk magunkat, ahol az edényekből mindenféle csupa jó illat szállt föl és telítette meg a gyönyörű őszi napsütéstől fűtött levegőt.
Persze ez a vásári forgatag unalmas lett volna, ha csak a madárfütty hallatszódik, de a jó ételekhez jó muzsika is dukál, melyet a Tekergő zenekar tekert a vendégsereg talpa alá. Aki pedig már telítődött kicsit az élményekkel, az felpattanhatott a Falunéző Kisvonatra, mely Nagykörű nevezetességeit érintve zakatolt körbe a településen, a komótos járművek kedvelői pedig lovaskocsin üldögélve kaptak ízelítőt a falu hétköznapjaiból.
Házi lekvárok |
Amíg
a "nagyok" ettek-ittak-mulatoztak, addig a kicsik is elfoglalták
magukat a szüreti játszóházban, no és persze az arcukra is pingáltathattak
ezt-azt, kinek mi volt a kívánsága. Estére a Tájházban a Szeres Együttes húzta
a talpalávalót a vendégseregnek, már aki bírta még estére rakni a lábait az
egész napi kóstolgatás után.
Számos
különleges és talán meghökkentő étel, ital és kézműves termék szerepelt az
asztalokon a megszokott cikkek mellett, és mindez a ragyogó idővel párosítva
utolérhetetlen élménnyel gazdagította azoknak a lelkét és testét, akik vették a
fáradtságot, hogy meglátogassák Nagykörűt, ezt a kis Tisza menti falut, mely a
legendáriumban a világ közepeként szerepel, aminek a tengelyét csak a helyi
cseresznyéből főtt pálinkával dukál olajozni, hogy ne nyikorogjon.
Még esküvő is volt |
Mindenkit
szeretettel vár jövőre is a rendezőség, hogy megint csak befőzzük a jó
élményeket, amik talán megint kitartanak egy évig!
-
Kollár
Lajos, Mizse -
Fotók: Bálint Zoltán