2012. október 9., kedd

Nagy Körűi Befőzés, 2012. október 06.


Negyedik alkalommal rendeztük meg a „Nagy Körűi Befőzés” napját.
De mi is az a „Nagy Befőzés”?

Nagykörűben, a Tisza-parti településen néhány éve intenzív útkeresés folyik, amelynek célja a válaszok megtalálása azokra a kérdésekre, amelyek ma minden vidéki közösséget feszítenek: elöregedés, fiatalok elvándorlása, munkahelyteremtés…stb.

Egy biztos választ már sikerült találni: a helyi termék, avagy a helyi gazdaság feltámasztása, 
mint a megmaradás egyik biztos záloga.

Ma egy magyar faluban is ahelyett, hogy előállítanák és értékesítenék, a távolról érkezett élelmiszereket fogyasztják, így ahelyett, hogy ezek az élelmiszerek a helyi életlehetőségeket bővítenék, napi kiadást jelentenek.

De él még a tudás, amivel közmondásszerűen kitűnő zöldségeinkből, gyümölcseinkből, gabonánkból, jószágainkból utánozhatatlan étel, ital születik. A nagykörűi főtéren ez a tudás elevenedik fel.

Befőttek, lekvárok, gyümölcslevek, savanyúságok, ételízesítők, füstölt áruk, sajtok, mustok, édességek, pálinkák, helyi kézműves termékek kínálják magukat, miközben megtudhatjuk, hogyan is készülnek ezek.
Célunk kettős, a helyiek megérezzék, hogy mindaz, ami megterem környezetünkben és az a tudás, amivel ehhez ők hozzányúlnak olyan érték, amelyre igenis van kereslet, hogy ez az élmény tovább inspirálja őket a termelés felé. Mindez egyben feledhetetlen turisztikai élményt jelentsen az idelátogatóknak.
Étel, ital élőzene, egész nap táncház, gyerekeknek őszi játszóház, helyitermék tombola, tenyészkakas vásár és sok minden más, ami ősszel a falusi kiskonyhákban történni szokott várta hétvégén a vendégeket Nagykörűben.

                                                                                                                    -         Barát József -


Szentimrey Réka - KATBÓ


Vásári forgatag

            Az Úr 2012-ik esztendejében, annak is az október havának hatodik napján rendezték meg immár negyedik alkalommal Nagykörűben a Nagy Befőzést.
A nap a helyi termelők helyi terményekből előállított helyi termékeiről szólt leginkább. Minden, ami a falusi konyha asztalára kerülhet, az megjelent a falu főterén is, bemutatva, hogyan s miként sütik-főzik, szárítják és füstölik, savanyítják és még ki tudja, milyen házi praktikákat bevetve készítik el a télire eltett ételeket.
  
            A nap reggel kilenckor a hivatalos megnyitóval és a terményáldással kezdődött, majd egy perces néma csenddel emlékeztek meg a tizenhárom aradi vértanúról a jelenlévők. Mindenki a szabadságharc kivégzett hőseinek az emlékére is ajánlotta a termékeit. A Befőzés több, egymáshoz közel eső helyszínen folyt, így a kilátogató vendégek és kíváncsiskodók igen rövid idő alatt érhették el a finomságokat. No de lássuk, miről is szólt a Nagy Befőzés!

            A "hagyományosnak" mondható gyümölcsbefőttek mellett egészen komoly különlegességek is szerepeltek a palettán. Csak a lekvárokból volt jó néhány fajta gyümölcsből és módon elkészített, bár talán a legszokatlanabbnak tűnő szilvalekváros, egész borssal fűszerezett házi szalámi emelkedett ki a kínálatból. Természetesen az édenkert gyümölcseit nem csak befőzték, hanem ki is, amit legjobban Bulyáki József szeszfőző standján lehetett nyelvközelből megtapasztalni, ami már önmagában garantálta a továbbiakban a remek hangulatot. Ahogy az ember haladt körbe a község főterén, lépten-nyomon valami különlegességbe botlott. Bodor Imre kínálta a saját készítésű sertés és szürkemarha szalámiját, a füstölt halait, no meg a pokróc alól csak előkerült egy kis hazai főzet is, hogy ne lankadjon a jókedv. Aki nem akart gyorsan a lovak közé csapni, az Barát Józsi bácsinál megkóstolhatta, hogy miből lesz a cserebogár, azaz belekortyolhatott az idei Othello mustba. Akik meghűléssel küzdöttek, vagy csak energiára és a betegség megelőzésre vágytak, több méhész mézei közül válogathattak, illetve a fehér boszorkányok gyógynövénytinktúrái és szépségápolási szerei közt böngészhettek, hogy az ellenkező nem ellenállását letörjék, vagy egyszerűen csak az amúgy is tündöklő szépségüket tovább fokozzák. A falu kemencéjében Majzik Móni különféle finomabbnál finomabb tésztákat sütött, de egyéb készételekben sem szenvedtünk hiányt, mert G. Nagy István házi lecsója is várta a hagyományos ízekre vágyókat, aki pedig csupán csipegetni vagy nassolni szeretett volna, sokféle házi készítésű süteményt és házi fagylaltot kóstolhatott meg. 
Készült a lecsó



A Látogató Központ sarkán egy éles bal kanyart követően máris a főzőverseny résztvevőinek bográcsai közt találtuk magunkat, ahol az edényekből mindenféle csupa jó illat szállt föl és telítette meg a gyönyörű őszi napsütéstől fűtött levegőt.

Persze ez a vásári forgatag unalmas lett volna, ha csak a madárfütty hallatszódik, de a jó ételekhez jó muzsika is dukál, melyet a Tekergő zenekar tekert a vendégsereg talpa alá. Aki pedig már telítődött kicsit az élményekkel, az felpattanhatott a Falunéző Kisvonatra, mely Nagykörű nevezetességeit érintve zakatolt körbe a településen, a komótos járművek kedvelői pedig lovaskocsin üldögélve kaptak ízelítőt a falu hétköznapjaiból.
Házi lekvárok
           
Amíg a "nagyok" ettek-ittak-mulatoztak, addig a kicsik is elfoglalták magukat a szüreti játszóházban, no és persze az arcukra is pingáltathattak ezt-azt, kinek mi volt a kívánsága. Estére a Tájházban a Szeres Együttes húzta a talpalávalót a vendégseregnek, már aki bírta még estére rakni a lábait az egész napi kóstolgatás után.
           
  
Számos különleges és talán meghökkentő étel, ital és kézműves termék szerepelt az asztalokon a megszokott cikkek mellett, és mindez a ragyogó idővel párosítva utolérhetetlen élménnyel gazdagította azoknak a lelkét és testét, akik vették a fáradtságot, hogy meglátogassák Nagykörűt, ezt a kis Tisza menti falut, mely a legendáriumban a világ közepeként szerepel, aminek a tengelyét csak a helyi cseresznyéből főtt pálinkával dukál olajozni, hogy ne nyikorogjon.
Még esküvő is volt
Mindenkit szeretettel vár jövőre is a rendezőség, hogy megint csak befőzzük a jó élményeket, amik talán megint kitartanak egy évig!

-         Kollár Lajos, Mizse - 
Fotók: Bálint Zoltán